A maiii napom enyhe szar volt:
I. szarrá áztam
II. matekon fail
III. ....A szöveg végén beszúrtam Niel fanficét, amit szerintem állat (means: rohadtul rö
högtemXD) de a SaCon zsűrije tele van fafejekkel...
*M
indent beterítő súlyos fészpalm*
Szóval, nem is értem.
Nade, hogy a mai agyohasztásomban ne csak emóhulámok legyenek:
Felvarrtam kemény egy csíkot! :D ez azt jelenti hogy már csak szintén egy van hátraaa XD *merthogy a nadrágnak két szára van kiszíveim XD* És mostmár Ziher azis hogy lesz Kardom~
Tehát, a mai agyrohasztás végén szeretném nektek bemutatni azt a ficet ami szerintem megérdemelte volna hogy SaConra kijusson:
________________________________
Budapest vs. the Gotei 13
Budapest metróaluljáró
Az aluljáróban egy borostás, fekete kimonót és rózsaszín virágokkal díszített köpenyt viselő ember feküdt a falnak támaszkodva. Közelében egy bambuszkalap volt felfordítva, amelybe az arra járok időnként pénzt dobtak. Hirtelen, egy ezüstszürke hosszú hajú fickó jelent meg, és gyorsan odasietett az előzőhöz. Egy ideig nézi majd, párszor belerúgott.
- Nanaoo-chan...- horkant fel amaz-...hagyjál már aludni......olyan korán van még..... majd dolgozom később !
- Kelj föl Kyouraku, nem otthon vagy.
- He?- Nézett föl a szólított- Ukitake mit keresel a hotelszobámban?
- Nem a hotelszobádban vagy te hülye! Hamarabb mentél el a buliról tegnap, nem emlékszel?
- Csak annyira, hogy nagyon részegvoltam.
- Inkább nagyon-nagyon. Megpróbáltad lesmárolni Kenpachit...szerencsére még időben leütött. És amikor elájultál Nanao elindult veled haza.
- Igen? - Nézett körbe Kyouraku- Akkor mit keresek az aluljáróban?
- A fele úton megunt cipelni és lerakott. Arra már nem emlékezett hol, így hát tűvétettük utánad a várost. Itt az ideje hazamenni.
- Jól van, jól van. - Tápászkodott fel Kyouraku hisz ki más is lett volna ez a jó fekvésű csöves, mint ő, a haverja pedig az egészségügyi problémákkal küzdő Ukitake.- És mondd csak, hol vannak a többiek?
- Útközben szétváltunk…Na siess már!
- Mitől pörögsz ennyire?- Kérdezte Kyouraku majd felemelte a fejfedőjét és megszemlélte benne a pénzt és megjegyezte."Hmm egész jó ahhoz képest, hogy nem is vagyok koldus". Azzal beleöntötte az aprót az erszényébe.
- Nemrég jártam egy gyógyszertárban és találtam ott vagy 5-6féle köhögés elleni gyógyszert. Csodálatosak! Van mentolos, epres,....
- És használ?
- Nem. De nem ez a lényeg! Hanem a lehetőség.
- Ha te mondod. Na, akkor merre induljunk?
- Hmm Komamurától egy olyan 10 perce váltam el a közeli parkban...szerintem még ott van.
Azzal elindultak. Pár perc múlva elérték a parkot, de hiába keresték szőrösszívű barátjukat, nem találták. Megkérdeztek pár embert arról, hogy: "Nem láttak egy kb. 2méter magas rendkívül szőrös kutyafejű embert?“Ám a legtöbben mindössze megbámulták őket, illetve az egyik valami „kutyán-majmot“ emlegetett. Végre a 15.-ből sikerült kihúzni, hogy azt a „furcsa a mutánst“a sintérek vitték el és még azt is, hogy merre.
- Na Komamura is milyen szerencsétlen, nem de bár Ukitake?- kérdezte Kyouraku a sintértelep felé menet -500 évente van egy nap szabink azt is ilyen eldugott helyen kell töltenünk, ráadásul őt még le is csukják.
- Ilyen az élet. Na siessünk mielőtt örökbe, fogadja valami öregasszony. A sintérek „kicsit“ kétkedve fogadták a történetet miszerint a befogott állat a fekete fürdőköpenyt viselő fickók barátja. De miután megígérték, hogy mostantól pórázon tartják késséggel átadták Komamurát, ugyanis a káromkodása zavarta a többi állatot.
- Meddig kell még ezt a fura nyakkendőt viselnem?- Kérdezte Komamura kifelé menet - Nem megy a bundámhoz...világosabb nincs?
- Ehehehe...most sajnos csak ez van de nagyon jól áll!- Bizonygatta Ukitake.
- Igen? Akkor fennhagyom.
- Remek! Ki a következő?
- Hááát...Mayurit legutóbb egy szupermarket parkolójában láttam. A többieket viszont nem tudom, hogy fogjuk megtalálni. Majd lesz valahogy.
- Okok- Helyeseltek és elindultak a bevásárló központ felé...
A parkolóban egy csoport embert találtak, akik egy rendőrnek magyaráztak éppen valami idegen lényről, aki miután szétszerelte a kocsiijaikat megpróbálta felboncolni őket. Szerencsére felfigyelt egy nyuszinak beöltözött reklámfigurára és boldog visítással utánaszaladt.
- Siessünk mielőtt késő- Javasolta Ukitake. Lélekszakadva rohantak be a boltba. Mayurit a zöldséges pult előtt találták könnyezve, tőle nem messze a sarokban reszketett a jelmezétől megfosztott reklámfickó.
- Nehehm is igazi...-Sírt Mayuri- így máháháhr nem is buli felboncolni.
- Tudod, hogy nem szabadna ártatlanokat felboncolnod igaz Mayuri?- Kérdezte Kyouraku és szórakozottan dobálgatni kezdett egy papayát.
- Az mi?- Kapta ki Mayuri villámgyorsan a kezéből a gyümölcsöt, és nagy szemekkel rácsodálkozott .- Ez új! Ez új! Ilyet még sosem láttam, fel kell vágnom!
- Tudod mit Mayuri? Gyűjts össze még pár gyümölcsöt, amit még nem láttál és induljunk...én fizetek...- Rázta meg a „koldulásból“ megtelt pénzes zacskót Kyouraku.
- Éllljeeeen- visított fel kislányos hangon Mayuri. 2 perc alatt összeszedett 7-8kiló déligyümölcsöt valamint egy nyalókát.
- Az minek ?- kérdezte Komamura a nyalókára mutatva.
- Mert finom- válaszolta természetes hangon Mayuri. Majd miután Kyouraku kifizette a számlát és az üres erszénye láttán szomorkásan, megjegyezte: “Ebből ki akartam próbálni pár itteni italt...szipp...“, elindultak.
- Hol vannak a többiek?- kérdezte Mayuri miután betömött a szájába egy datolyát és villámgyorsan jegyzetelt- Ezeket minél hamarabb haza kéne vinnem!
- Sajnos nem tudjuk hol vannak a többiek! Szétszóródtunk, mivel nem használhatjuk itt a lélekenergiát, nem tudjuk hol vannak.
- Nekem van egy nyomkövetőm- halászott elő Mayuri egy kis szerkezetet - jelzi, hogy hol vannak...
- És mégis mikor raktad azt ránk?- Kérdezte Kyouraku.
- Tegnap a bulin...és a helyes kifejezés a „belénk“.
- Tessék?- Akarta kérdezni Kyouraku, de Mayuri már elindult.
- Erre van valaki...
- De...de...ááá inkább hagyjuk...jobb ha nem tudom hová rakta és hogyan.
- Bölcs döntés. - Mondta Komamura. Kisvártatva egy falszakaszhoz értek, ahol pár suhanc állt és a falra graffitizett hínárember figurát bámulta...a khmm…„rajzon“ egyértelműen felismerhetők voltak Byakuya „stílus“jegyei.
- Hogy tehette ezt a gyönyörű falunkkal...- kérdezte megtörve az egyik graffitis.
- Ömm elnézést - Szólította meg őket Ukitake.
- Szent isteeeen... - Kiáltott föl a graffitis mihelyst észrevette őket- Ezeknek ugyanolyan ruhájuk van mint annak! - majd térdre rogyott- Végünk van végünk!- elsírta magát.
- Elnézést de mi történt itt?- Kérdezett meg Kyouraku egy másik kevésbé zaklatottnak tűnő fiatalt.
- Mi itt graffitiztünk, az eddig legszebb sárkányunkat rajzoltuk föl éppen...vörös pikkelyek rajtuk megcsillanó fény és akkor jött Ő, úgy öltözött, mint maguk hosszú fekete haja volt, amit csont hajráffal fogott egybe. Azt mondta...azt, hogy majd Ő megmutatja, hogy kell ezt csinálni, kikapta a kezünkből a festékszórót és felrajzolta ezt...szörnyű volt.
- És most hol van?
- Erre jöttek páran...művészek...berángatták a Szépművészeti Múzeumba.
- Gyorsan, kitudja mit tesznek vele.
Azzal elrohantak a közeli épület felé. Amint beléptek az ajtón meglátták Byakuyát, akit 20-30 ember vett körbe és figyelték, ahogy rajzolgat egy papírra. Ukitake befurakodott a tömegbe és megkocogtatta Byakuya vállát.
- Hmm most nem adok autogramot.- Mondta az fel se nézve.
- Eh Byakuya elmondanád, mit csinálsz itt?
- Hmm?- Nézet fel Byakuya- Üdvözöllek Ukitake, mit keresel itt?
- Téged. Mellesleg én is ezt kérdeztem.
- Nos tudod…
- Évek óta ő a legnagyobb friss tehetség- Szólt közbe egy művész.
- Igen-igen csodálatos- Helyeselt egy másik.
- Byakuya, velünk kell jönnöd.
- De ITT értékelik a művészetemet....
- Hmm- Gondolkozott el Ukitake majd mintha fény gyúlt volna a fejében megszólalt- Ez a Kuchiki család becsületbeli ügye!
Byakuya felpattant, és arrébb tolta a megtört művészeket.
- Sajnálom, de el kell mennem...még visszatérek.
Azzal kilépett az ajtón. A többiek követték fénybe.
- Nos Mayuri hol vannak a többiek?- Kérdezte Byakuya.
-A többiek...nos igen érzékelem hármójukat egy közeli szépségszalonból.
A "szalon" egy durván 3 emeletes, csili-vili rózsaszínre festett épület volt.
- Öhh biztos, hogy itt vannak?- Kérdezte Komamura- Nem igazán nézném ki egyikkőjükből sem....
- Nem hiszel a műszereimben?- Fortyant fel Mayuri- Tán nem én bolhátlanítalak minden hónapban?
- Persze-persze- Csitította Komamura - Inkább haladjunk.
A földszinten azonnal kiszúrták Yamamoto Genriusai főkapitányt, valamint Unohana és Soi Fong kapitányokat. Majd meghallották, amint beszélgetnek.
- Főkapitány úr, siessen már, én mindent összeszedtem amivel elkápráztathatom Yo....- akadt meg Soi Fong-....a jó népet. - Úgy tűnt alapból egész mást akart mondani.
- Tanuljátok meg fiatalok a szépség, a jó testápolón múlik...ettől lesz csillogó a bőröm kiváltképp a mellkasom!
- De hát a szakállerősítőnél is ezt mondta!!
- Talán ideje lenne megkeresni Kyouraku kapitányt uram- Szólt közbe Unohana nyugodt hangon.
- Már nincs szükség rá- Támaszkodott fel az, ő és Soi Fong vállára Kyouraku.....majd visszaesett a fellendülő öklüktől.
- Akkor ez megoldva. - mondta Genriusai Főkapitány, és tovább vizslatta a flakon hátulját.....hmm sakés.
- Sajnos viszont Kenpachi és Toushiro még nincs meg főkapitány úr!- Állapította meg a jövevényeket megszámlálva Unohana. - És Kyouraku kómába esett....ide adná az üveget? - Kérte a főkapitányt.
- Igen, de minek?
- Feltámasztom. -Mondta Unohana majd lecsavarta a flakon tetejét és Kyoraku orra alá tartotta, az megrándult majd szimatolni kezdett.
- Sake!- Egyenesedett fel hírtelen. - Ja csak testápoló...francba.
- És még azt hittem nekem van jó orrom. - Lepődött meg Komamura. - Nem voltál te valamikor kutya?
- Ez?- Kérdezte Soi Fong - Max részeges disznó.
- Mindegy most, hogy rendbejött indulhatunk. - Mondta a főkapitány, elindult a bolt jobboldali kijáratán majd megtorpant .- Öhmm tudja valaki merre kell menni?- Mayuri Jelentkezett- Igen?
- Balra. Egy kisseb téren csomó ember között vannak mindketten.
Hát a tér tényleg kicsi és tele volt különféle furcsa ruhás emberrel/robottal, illetve volt ott egy hatalmas plüss nyúl valami "Nyufi kun". Szerencsére Mayuri őt nem próbálta felboncolni. A többieket hamar megtalálták mindössze 3 ember nézett ki pont úgy, mint ők de szerencsére egy Kenpachi volt, aki épp egy másik Kenpachit vert és egy Toushiro próbált leállítani.
- Hé fiúk mi történik itt? - Kérdezte Komamura, miután lefogták Zarakit. A jelmezes pedig elmenekült.
- Lopta a stílusom!
- Az most mindegy tűnjünk el innen, de nagyon gyorsan.
- Miért?
Komamaura lazán a háta mögé mutatott ahonnan kb. 100-200 sivítozó lány közeledett a nevüket ordibálva.
- Fussatok az életetekért- Visított fel ijedten Toushiro.
Ez egyszer Kenpachi is megfutamodott. Egy elhagyott sikátorban átjárót nyitottak a Lelkek Világába és hazamentek. Így esett, hogy a Gotei 13mon felülkerekedett Budapest
The end~
Szerintem egy jó fanfic, humoros és elég reálisan parodizálja az esetleges crossovert a kapitányok és Budapest között. Én személyszerint - jólvan tessék beszólogatni fangörlMollynak XD - elmennék arra a kiállításra. *jó, tudjuk, agyrohasztás* Meg azért, ha én találkoznék az aluljáróban Kyorakuval, akkor 1. Hülyére röhögném magam 2. izé...adnék neki egy százast és riasztanám deshimet X'D - és próbálnék értelmesen beszélni miközben hülyére röhögöm magam-. A Byakuya a szépművészetiben dolgot egyenlőre meghagyom mindenki gondolatainak =3= *ku ku ku~*
Az ilyen crossover ficeknél ált azt rontják el sokszor hogy a karakterek "m
agyarosodnak", hát itt alap nem néztem a bandát magyarosnak, lássuk például Mayuri már-már fangörlöket idéző bevásárlásai annak reményében hogy boncolhat (azért én a nyalókát nem vágom XD). Azért a hipochonder Ukitake gondolata is megrémisztett. o-o
( Időközben rájöttem hogy Mayuri fangörl rohamai Niel számára teljesen hétköznapi események, de ez megint más dolog.)
Szóval, nem rohasztok tovább, k*rva jókis fic XD Én mint megszállott fangörl és hivatásos Otacus Hungaricus Kunstpoeticus elismerem hogy ez kib*szott jókis fic volt és rohadtul jót töhögtem.
És kiérdemelte az Urahara kalapot
